2009. október 19., hétfő

Betegség, mint pótcselekvés - cukorbetegség


Forrás: www.posa.hu


Fizikai tünetei:
Leggyakoribb bevezető tünete a gyengeség és a fáradékonyság, szomjúságérzés. Majd gyakori és bő vizeletürítés, egyes esetekben kóros éhségérzet és túlzott evés mellett fellépő fogyás.Jellemző a testszerte vagy gyakran a nemi szervek bőrén jelentkező viszketés, ismétlődő homályos látás, majd idővel a perifériás idegpályák károsodása, amely – főleg az alsó végtagokban – érzészavarokban, érzéskiesésekben nyilvánul meg.

Lelki háttere:
Elöljáróban tisztázzuk, mi történik a testben, ami kiváltja ezt e betegséget. Tulajdonképpen leáll a hasnyálmirigy harmonikus működése, de vizsgáljuk meg a miértet is.
A betegség a szeretettel van összefüggésben. Ez abban áll, hogy a tudat és a szervezet nem találja meg azt a dolgot, amivel megédesíthetné az életét. Önmagáról elfeledkezett valamilyen oknál fogva. Lássuk bővebben ezeket a kiváltó tényezőket.
A cukorbetegség kialakulásának oka az örömben keresendő!Nem képes az ember „helyesen” értelmezni az életében bekövetkező örömteli pillanatokat, pl.: nem örül a jó érzéseknek és örömet vált ki az, ami normális esetben bánatot okozna.
Gyermekkorban: A szülő és a gyermek között kialakuló konfliktus. A gyermekeknek is van szabad akaratuk, és ez azt jelenti: saját maguk szeretnének olyan dolgokat cselekedni, melyek örömet okoznak. Ezek a gyerekek nem saját maguknak teremtik meg az örömteli pillanatokat, hanem készen kapják! A betegség kifejlődésével pedig egyre inkább így lesz, egyre több szeretetet (édességet) kapnak, ami lelki szinten egy bizonyos lustaságot eredményez. A tudatban lévő lustaság kihat a hasnyálmirigy működésére (lustává teszi), tehát egyre nehezebben tud mit kezdeni a cukorral (édességgel).
Felnőtt korban: Két lehetséges ok vezethet a betegég kialakulásához, de ezek nagyon szorosan összefüggenek, egy tőről fakadnak!Ezek az okok pedig a gyerekekhez való viszonyban keresendők:Van gyermeke, de úgy érzi ő, nem becsüli meg mindazt a gondoskodást, figyelmet, amit neki szentel, úgy érzi, nem szereti annyira, mint amennyire ő teszi.
Nincs gyermeke: az utódok hiánya miatt azt képzeli: kimaradt minden öröm az életéből! Természetesen a hite és a valóság nem minden esetben fedik egymást. Leggyakrabban ezek a problémák, csak az elméjében, a tudatában és a szívében élnek.

A gyógyulás útja nem nélkülözheti a saját örömöt. Újra kell tanulni az örömmegélő képességet. Gyermeki módon át kell adni magát a felszabadult örömnek. Nem lesz egy egyszerű dolog, hiszen elég mélyen beleivódott az elképzelés: értéktelen, nem érdemli meg a magával való foglalkozást, az örömöt.



Azt hiszem, Müller Péter - Örömkönyve ill. a Szeretetkönyv olvasgatása is éppen jó ide. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése